BILL: Hello! Mi vagyunk a Tokio Hotel és azért hívunk, hogy válaszoljunk néhány rajongói kérdésre és ma van egy kérdésünk Joannetól Oroszországból. És, hm, azt akarja tudni, hogy: Bill adni vagy kapni szeretsz jobban ajándékot és mi lenne a tökéletes ajándék számodra? Szóval, hm, igazából én... természetesen... TOM: Nehéz elhinni, de Bill szereti... szeret adni. BILL: Ja, szeretek másoknak ajándékot adni, de mindig jó ajándékot kapni is. Úgy értem, ez így van. De örülök, mikor valaki örül és akkor is ha én kapok egy remek ajándékot és... és valakit boldoggá tehetek vele. Ez nagyszerű érzés, számomra... ez nagyon boldoggá tesz, mikor látom és aztán.. TOM: Folyton hazudok, hogy ajándékot kapjak. Őszintén szólva... BILL: Ja, úgy gondolom, hogy... ez tök jó. Igen, persze az, Szóval, igen...
BILL: A következő kérdés Tatiatól jött Moszkvából és azt akarja megtudni, hogy hogyan töltöm a szabadidőmet. Hm... TOM: Sztriptízklubbokban. BILL: Nem, én csak... egyszerűen olyan vagyok mint, egy gyerek. Szóval én szeretek minden... TOM: Gyerek dolgot? BILL: Minden gyerek dolgot. Igen, szeretek bowlingozni, a vidámparkokat, bírom a hullámvasutat, imádok moziba menni... Szóval ilyen egyszerű alapvető dolgok. TOM: Barbie babák, szeret Barbiezni. GEORG: Ohhh... BILL: Nem, sokkal egyszerűbb dolgokat. Én... igen szeretek a családommal és a barátaimmal lenni és, hogy olyat csináljak ami nagyon szórakoztató... GEORG:(Valamit az elején mond, ami nem igazán érthető) ...a barátokkal, igaz? BILL: Igen, ez egy külön dolog, Georg! GEORG: Igen... TOM: Nem a barátok, csak Georg és Gustav.
Gyerekek...megnéztem a Two Girls One Cup-ot.. könyörgöm, ti NE tegyétek!! Remélem csak poénkodnak a srácok azzal a videóval.
BILL: Hello, ma válaszolni fogunk néhány rajongói kérdésre és az első Tomnak jött igazából! És a kérdés: mit csinálsz, hogy boldog legyél a mindennapokban? TOM: Oh, ez nagyon nehéz kérdés, hogy válaszolni tudjak rá, talán a legnehezebb kérdés. Szerintem attól függ... Úgy értem, néha mikor úton vagyunk, koncertezünk, a zenekarommal lehetek, hm... a SAJÁT zenekarommal! És néha... az időtől függ. Úgy értem, most hogy dalokat írunk és ennyi amit tudok csinálni, így... BILL: Számomra ez egy nagyon egyszerű kérdés, mert az a legfontosabb dolog, hogy nevessek. Ha nevetsz, az a legjobb dolog a világon. Szóval ha jó barátaid vannak, akkor minden nap tudsz nevetni... TOM: ... ha a barátaiddal lóghatsz, az mindig... BILL: ... az a legjobb meditáció mindenhez... TOM: Nekem vannak a legjobb vicceim egész nap! Így Bill mindennap boldog... GEORG: Ez igaz! BILL: Ez tök igaz. Így szerintem, valószínűleg... talán úgy gondolom, hogy számomra ez a kulcs a boldogsághoz. TOM: De még mindig úgy gondolom, hogy ez nehéz kérdés. Hogy mitől leszel szerencsés, az a személytől függ, így nehéz erre a kérdésre válaszolni.
BILL: Szóval a következő rajongói kérdés Párizsból jött és a kérdés: melyik film érintett meg titeket a legjobban? Melyik a kedvencetek? Szóval ez egy nagyon nehéz kérdés... TOM: ... ami a legjobban megérintett... az... az a "Szerelmünk lapjai" ("The Notebook"), neked mi volt? BILL: Nekem? Igen, valószínűleg a "Szerelmünk lapjai"! "Szerelmünk lapjai", az egyik kedvenc filmem, de nagyon szeretem az "Apocalypto"-t is... TOM: Az egy remek film! BILL: Az tényleg egy jó film. Mikor először láttam, akkor teljesen lenyűgözött... igen, hát elég érdekes... TOM: Nekem van egy film, amelyen igazán sírhattam és, az pedig szerintem a "Kiképzés" ("Training Day")! GEORG: Oh, ugyan már! TOM: "Kiképzés" és az "Amerikai gengszter" ("American Gangster"). GEORG: ... "2012". Ez nagyon ijesztő szerintem. BILL: Nekem az nem ijesztő, de amúgy bírom a filmet. Remek film volt... de... TOM: Minden Denzel Washington filmet látnotok kell! BILL: Igen, otthon meg van az egész kollekció... Tommal oda vagyunk a filmekért és a világon szinte minden filmet láttunk már. GEORG: Gustav, mi a kedvenc filmed? GUSTAV: Gondolkozom rajta... Szerintem a "A bakancslista" ("Bucket List")! A film Morgan Freemannal és Jack Nicholsonnal... BILL: Oh igen.. TOM: ... mi van a "Two Girls One Cup", Gustav? GUSTAV: Azaz, a film, amelyet minden nap megnézek, hogy boldog legyek. TOM: Számomra, az túl mély. Ez túl mély számomra... BILL: Igen, nehezen jön át az üzenete
Bill: Hi, today to answer some questions from fans and the first question is actually for Tom. And the question is: what do you do to make you feel happy every day?
Tom: Oh, that's a really hard question to answer, probably the hardest question. I think it depends ... I think sometimes it's on the road, playing concerts, being with my band, er ... with my band! And sometimes ... it depends on time. I mean, now it's writing songs and that I can do things that I like ...
Bill: For me it is quite easy to answer, because for me the most important thing is laughter. When you laugh, as if laughter is the best thing in the world. So if you have good friends and you laugh every day ...
Tom: go out with friends is always ...
Bill: ... is the best medicine for everything ..
Tom: The whole day doing the best jokes! So Bill is happy every day ...
Georg: That's true!
Bill: That's absolutely true! So I think it's definitely ... I think this is key for me, I was happy.
Tom: But I still think it's a really tough question. It is quite difficult for anyone to answer the question.
Bill: So the next question is from Paris and is: what movie are you most touching? What is your favorite? So it is also a difficult question ...
Tom: ... most touching ... it's for you ... "Notebook" [Diary of a love], or whatever it is?
Bill: For me? Yeah, definitely it's "Diary of a Love"! "Diary of a Love" is one of my favorite movies, but I really like "Apocalypto" ...
Tom: That's a great movie!
Bill: It's a really great movie! When I first saw him, I was blown away ... yeah, it's different ...
Tom: I have a film in which I was really crying and it was a "Training Day."
Georg: Ohh, but go!
Tom: "Training Day" and "American Gangster" [American Gangster].
Georg: ... "2012". I think it was scary.
Bill: For me it was not so scary, but the film is like me. It was a great movie, but ...
Tom: Have you seen all the movies with Danzel Washington.
Bill: Yeah, we have a whole collection at home, so ... Tom and I are really into films and probably have seen every movie in the world.
Georg: Gustav, what is your favorite movie?
Gustav: I think .... I think it's "Bucket List" [Before you come for us]! The film with Morgan Freeman and Jack Nicholson ...
Bill: Oh yeah ...
Tom: How about "2 Girls 1 Cup," Gustave?
Gustav: This is a movie that I watch every day, make me feel happy.
Tom: That's too deep for me ..
Bill: Yeah, it's hard to understand the main idea.
A serdülõk kultikus zenekara negyedik albumukkal, a "Humanoid"-dal tér vissza. A Batterie Magazine betekintett a Tokio Hotel jelenségébe a dobos, Gustavval Bercyben a Palais Ominsport színfalai mögött.
A Scorpions és a Rammstein után, Németország leginkább figyelemre méltó rock zenekara, a Tokio Hotel. A gyerek zenekar valóságos és dallamos pop dalai (amely a 15 éves átlagéletkort vonzotta mikor elsõ albumukat a "Schrei"-t megjelentették) olyan témák dolgoz fel, mint a szerelem, a halál, az öngyilkosság, a válás, sõt még a halál utáni élet, amelyek fontosak a tinédzserek számára. A francia (fõ)iskolákban megduplázódott a jelentkezõk száma a német órákra a zenekar áttörése után.
A Tokio Hotelnek igazán egyedi külseje van, amely fõként az énekesnek, Bill Kaulitznak köszönhetõ, kinek "tûzijáték" szerû frizurája hasonlít Robert Smith (the Cure) frizurájára, és aki õszintén szólva nevetséges dolgokat visel. Mikor egy találkozót javasoltunk a tini zenekar dobosának, akkor az igazat megvallva tele voltunk kérdésekkel. Vajon tényleg egy pörgõs találkoóban lesz részünk? Biztosítunk – Gustav valóban remek dobos, és hála ütemes játékának a Tokio Hotel jelenség gond nélkül áramlik.
BATTERIE MAGAZINE: Az elmúlt néhány évben mind felnõttetek. A színpadon is történt elõre lépés a játékotokban?
GUSTAV: Igazat megvalve, szerintem igen, vagy legalábbis remélem. A dobtechnikusom/dobtanárom szerint sokat fejlõdtem. Tudja, mit mond, mivel estérõl estére lát játszani. Így inkább szerintem neki tegyétek fel ezt a kérdést, mert magammal szemben elég hajthatatlan vagyok, és nem szeretem magamat dícsérni.
BATTERIE MAGAZINE: Csalódott vagy amiatt, hogy sok ember szerint hamisak vagytok, és semmibe veszik, hogy jó zenészek vagytok?
GUSTAV: Tudod, szerintem van egy pár ember, aki tudja, hogy magabiztosan játszunk a hangszereinken. Nem szeretnék nagyképûnek tûnni, de négy évesen kezdtem el leckéket venni dobolásból és ma már azért magas szinten vagyok. Miért ne mondhatnám? Inkább nem törõdöm az olyan emberekkel, akik szerint rossz vagyok.
BATTERIE MAGAZINE: Apropó, miért a dobolást választottad?
GUSTAV: Mindig is vonzódtam a doboláshoz. Azt hiszem ez az a hangszer, amire szükségem van mert dühös gyerek voltam, amolyan frusztrált típus. Végül, rátaláltam az ebben a hangszerben lakozó minden szépségre. Lehet ütni, minden erõt beleadva vagy akár óvatosan és nagyon lágyan. Igen, bevallom ki akartam próbálni a gitárt is, ami ugyan olyan klassz, de egy óra alatt elriasztottak tõle. (nevet)
BATTERIE MAGAZINE: Van más zenész is a családodban?
GUSTAV: Nem, egyáltalán nincs! Az apukámnak van gitárja, és annyi tehetsége van, hogy eltudja nekem gitározni a "Smoke on the Water"-t, de szegény ennyit tud. Én vagyok az egyetlen zenész a családban.
BATTERIE MAGAZINE: Egyedül tanultál meg játszani?
GUSTAV: Igazából jártam dob iskolába, de igazából mindig játék közben szerettem tanulni és ezt nem lehetett. Mégis nagyon sok trükköt lestem el a tanáraimtól, de az elmélet és a ritmikus elemek nem túl izgalmasak tinédzserként.
BATTERIE MAGAZINE: Tudjuk, hogy Lars Ulrich a példaképed. Volt már lehetõséged rá, hogy találkozz vele?
GUSTAV: Igen, találkozhattam Larsszal Németországban, a Metallica turné folyamán és teljesen megõrültem, hogy találkozhatok vele. Egyszerûen hihetetlen volt, hogy találkozhattam vele, akivel kezdõdtek az álmaim. Imádom Lars stílusát. Hátteret ad és hatalmas energiát produkál mikor játszik. Különösen a keményebb dalait szeretem a Metallicának, mint az "Enter Sandman" vagy a "Sad But True". Mindig örülök ha hangosan eljátszhatom az egyik dalukat.
BATTERIE MAGAZINE: Szeretnél aggresszívebb/keményebb zenekarban játszani, mint a Tokio Hotel?
GUSTAV: Néhány év múlva, miért ne! De most a Tokio Hotelnek szentelem teljesen magam dobosként. Mindent beleadok, amim van, és mindent imádok a dalainkban és elismerem, hogy ez 100%-osan a mi zenénk.
BATTERIE MAGAZINE: Lars mellett, mely dobosokat ismered még el?
GUSTAV: Szerintem a Toolsból Danny Carey... hogy is mondják... annyira tehetséges, hogy nem létezik szó arra, hogy kifejezzük a stílusát. Emellett Jerry Gaskill, a King’s X dobosa is fantasztikus. Ajánlom.
BATTERIE MAGAZINE: A "Humanoid" turnén a felszerelésed egy nagy emelvényre van helyezve. Hogyan érzed magad ott fent, mikor olyan magasan vagy?
GUSTAV: Jó értelembe vége úgy érzem, hogy uralkodom, és ezt imádom! (nevet) Komolyra fordítva, kezdetben, nagyon bizonytalan érzés volt. Mikor elkezdtünk próbálni az emelvénnyel, a hidraulikus hengerek mûködtek és olyan érzésem volt, mintha egy liftben játszanék. Idõbe telt míg hozzászoktam, de most már természetes és jól érzem magam.
BATTERIE MAGAZINE: Nem érzed úgy, hogy túlságosan is el vagy szigetelve a többiektõl?
GUSTAV: Nem, és kétségkívül nagyra értékelem ez a színpadon, és önmagamra találtam a saját kis világomban. A többiek nagyon irigykednek ezért. Nagyon hangosan tudom ütni a dobokat és senki sem jön oda, hogy piszkáljon. Folyton panaszkodnak, mert én végig ülök, miközben nekik talpon kell állniuk az egész fellépés alatt és mozogniuk kell. Talán elfelejtik, hogy én miért vagyok köteles ülni. (nevet)
BATTERIE MAGAZINE: A Meinl melyik szériáját használod jelenleg?
GUSTAV: A jelenlegi szettem összes cintányérja az MB20-as szériából van. Van egy 15-ös "charley"-m és három beütõ cintányér (18-as, 19-es és 20-as) valamint egy 20-as, egy 20-as "chinoise" és egy 22-es "ride" cin. Azért választottam õket, mert ezek a hangszeren nagyon kemény hangzást adnak. Bár a stúdióban néha különbözõ átmérõjüeket választok.
BATTERIE MAGAZINE: Voltak kihívásaid a "Humanoid" felvételei során?
GUSTAV: Tudod, a zenekarral bezárkóztunk egy évre a stúdióba, aztán igen, óhatatlanul mindannyian kipróbáltunk új dolgokat, hogy fejlõdjünk. Személyszerint én elkeztem felfedezni az elektronikus dobok által nyújtott lehetõségeket és elmerültem a "lineup"-ban valamint az ütemekben.
BATTERIE MAGAZINE: Zeneileg jó kapcsolatod van Georg Listinggel a basszus gitárosotokkal?
GUSTAV: Egy perce említettem, hogy szeretek elmerülni a saját világomban. Georg az egyetlen, akit beengedek a buborékomba és a színpadon, õ a legjobb barátom. Nagyon közel állunk egymáshoz és szoros a kapcsolatunk.
BATTERIE MAGAZINE: Miért nem veszel részt olyan, dobos eseményeken, mint a Meinl Fesztivál?
GUSTAV: Állj! Hozzájuk képest nagyon amatõrnek érzem magam. Én, egy zenekar dobosa vagyok. Az én dolgom, hogy egyszerû ritmusokat és effekteket üssek. Nagyon rosszul érezném magam, ha egyedül kéne játszanom a színpadon.
BATTERIE MAGAZINE: Nagyon ledöbbentünk, mikor megtudtuk, hogy megtámadtak és leütöttek egy bárban egy törött üveggel tavaly. Félsz az eset óta?
GUSTAV: Nem, és köszönöm minden rendben van. Utólag úgy gondolom, hogy ez a támadás, nem nekem szólt, hanem valaki másnak. Viszont nagyon szerencsés vagyok, hogy a fejemen talált el és nem ütötte ki a szemem.
BATTERIE MAGAZINE: Mit csinálsz, ha egyedül vagy otthon?
GUSTAV: Jó kérdés! Épp most újítottam meg a horgász engedélyem, és ha a zenekar visszatér pár napra Németországba, akkor megyek pecázni. Az életem a zenekarral õrûlt sebességgel pörög, így élvezem a csendet és a természetet.
BATTERIE MAGAZINE: Idõvel és a sikerrel nem rézed úgy, hogy a Tokio Hotel a munkáddá vált?
GUSTAV: Nem, mert személyszerint én próbálom elvonatkoztatni magam a felszínes hírességektõl, imádok több ezer ember elõtt játszani, vagy csak ötven rajongó elõtt is, hátteret ad. A zene mindenekelõtt a szenvedélyrõl szól, és egyszerûen képtelen vagyok nélküle élni. Ezen felül, az erõsségünk, hogy igazán barátok vagyunk. 11 éve játszunk egyátt. Nagyon sok zenekar oszlott már fel a siker miatt, de mi nem.
BATTERIE MAGAZINE: Úgy tûnik Tom és Georg a groupiek kedvencei. És te?
GUSTAV: Miért? Mert õk a gitáros és a basszusgitáros? Pfff... Nevetnem kell. És mondok valamit: mikor turnézunk, a lányok nem jöhetnek be a turnébuszba. A koncert után teljesen ki vagyok. Csak enni akarok nyugalomba és lehûteni magam egy jó sörrel. Aztán irány az ágy!
BATTERIE MAGAZINE: Végül, van üzeneted az olvasóink számára?
GUSTAV: Zenéljetek, és gyertek el megnézni minket.
